Üdvözöljük Kemenesmihályfa község honlapján!

A honlap szerkesztés alatt áll, így egyes menüpontok még üresek, vagy félkész állapotban lehetnek. A hiányosságokért megértésüket és türelmüket kérjük.

Köszöntő

Kemenesalja egyik legszebb részén, a szőlőhegyek lejtői és a síkság találkozásánál fekszik a mintegy 600 lelket számláló község. Határának felső, északi részét a Cser fennsíkja foglalja el, erdőkkel borítva, melyet néhol rétek, legelők, kisebb szántóterületek szakítanak meg. A plató délkelet felé völgyekkel tagolt dombhullámokká bomlik, így ereszkedik le Kemenesalja síkjáig. A lejtőkön szőlők, gyümölcsfák díszlenek, pincéket rejtve, kis akácerdők, veteményesek mozaikjával színesítve. Más a táj arculata a délkeleti részen, ahol az enyhén hullámos, alföldies jellegű felszínen szántóföldek vannak.
Bár nem érinti a falut főbb közlekedési útvonal, könnyen megközelíthető Celldömölk felől, a Sárvárra tartó főút Celldömölk határában levő leágazásától észak felé haladva. Ugyanezen főútról Tokorcs középpontjában is letérhetünk Kemenesmihályfa felé, egy keskenyebb mellékúton. Vasúti megállóhellyel is rendelkezik, a Szombathely - Celldömölk(-Székesfehérvár- Budapest) vonalon.

Feltehetően a település neve először Csep (Csép?) volt, mely a jelenlegi falutól kissé délkeleti irányban, valahol a későbbi TSZ közelében lehetett. Elnéptelenedése után az Osl család Mihály nevű familiárisa telepítette újra, róla kaphatta a nevét is.
Mai nevén 1436-ban említik (Myhalfalva). Birtokosai az Ostffyak, majd leszármazottaik voltak.
Feljegyzések szerint először 1549-ben hódoltak a törököknek, amelyet a későbbiekben még többször meg kellett tenniük. 1567-ben német zsoldosok garázdálkodtak a faluban, melynek során 30 jobbágy házában okoztak kárt. A 16. században köznemesei, a szomszédos kemenesaljai faluhoz hasonlóan a reformáció fő pártfogói voltak.
A helyi és környékbeli takácsok 1638-ban céhet hoztak létre, szabályait felsőbb helyen is megerősítették.
Mihályfa legnevesebb családja a Koltai-Vidos család volt, Vas vármegye egyik legősibb nemesi famíliája. Ők látták vendégül 1706 januárjában Bercsényi Miklóst, aki a Kemenesaljai Evangélikus Egyházmegye gyűlésén vett részt, és Rákóczi iránti hűségre eskette a környék földesurait, lelkészeit, tanítóit. A család leghíresebb tagja Vidos József, nemzetőr ezredes volt, kinek földi maradványat a merseváti kripta őrzi.
A falutól északnyugatra emelkedő domboldalakon már régóta szőlőművelés folyt, ennek első írásos emléke 1544-ből származik. Már a 17. században hegytörvényt alkottak, melyet Ostffyasszonyfa szőlőhegyének telepítésekor is figyelembe vettek. 1773-ban már két hegymestere volt. Mindezek jelentőségét mutatja, hogy a község címerében is megjelent a 18. században a szőlőfürt. A filoxéravész idején a szőlőterületből sok elveszett.
1939-től 1946-ig, és 1982-től 1992-ig a település egyesült Kemenessömjénnel Sömjénmihályfa néven, azonban a lakosság mindkét esetben a szétválás mellett döntött.

A községben több figyelemre érdemes épület található: Vidos kastély, Minnich kastély, Vidos kúria, valamint a Dorffmeister István festményével díszített római katolikus templom. Reméljük, minden érdeklődő megtalálja a számára hasznos információkat.

Kellemes időtöltést és jó böngészést kívánunk!